Gondolatok nyelvünkről

Amikor Ronó fiam tanult beszélni, akkor fogalmazódott meg bennem:
Ahogyan tanuljuk a nyelvünket, azzal tanuljuk meg ezt a másokhoz képest másfajta gondolkozást is. Azt a matematikánál is logikusabb gondolkodást, amivel a gondolatainkat nyelvünkön meg tudjuk fogalmazni, és ettől számunkra a matematika logikája is sokkal könnyebben érthető lesz, mint másoknak. Igen, ez egy magasabb szintű logika, mint a matematika a maga kíméletlen kétszer kettőjével, mert ott a kétszer kettő az mindig négy, de matematikai logikával nem magyarázható meg, hogy ha a só az sót, akkor a ló az miért lovat, a tó pedig miért se nem tót vagy tovat, hanem tavat. Nem magyarázható meg, de mégis tudjuk, mert logikus, és hogy mennyire logikus, azt szintén a gyerekek mutatják meg nekünk. Nem kell minden szót megtanulniuk, vagy csak akár hallaniuk, hogyan kell azt ragozni, többes számban vagy rendhagyó szabállyal használniuk, hanem egyszerűen valamiért tudják.
Logikus a nyelvünk, a maga mély-, magas- és vegyes hangrendjével, az igekötőivel, a kötetlennek tartott, de mégis nagyon szabályszerű szórendjével, a részleges- és teljes hasonulásaival mert ahogyan írjuk, meg ahogyan mondjuk, az sokszor különbözik. Megpróbálhatunk erre szabályokat felállítani és felsorolni, de azt hiszem e szabálygyűjtemény vastag könyvet tenne ki, ezért az iskolában sem tanítjuk gyerekeinknek, ezeket egyszerűen maguktól tudják. Ami írva adta, az mondva atta, ami írva mondta az mondva montamondja és mongya, a bicikli meg kimondva bicigli és ugye ezt a végtelenségig folytathatnánk de még sorolhatnánk nyelvünk logikájának, logikánál is logikusabb ösztönös gyöngyszemeit, amiket mind-mind egyszerűen csak magunktól tudunk.
Más nyelveket az azt beszélő népek alakítják, ezért lesznek azokban egymás által alig érthető nyelvjárások és születnek ezáltal újabb és újabb nyelvek. Azonban a magyarban ez fordítva van, a nyelv alakítja a nemzetet, adja meg nekünk a gondolkozásunk módját, és ezért vannak a magyarban csak árnyalatnyi, hangzásbeli eltéréssel nyelvjárások. A nyelvünkhöz tanuljuk hozzá az életet.

Nyelvében él a nemzet - mondta a bölcs; igen, a nyelvében és a beszélt nyelvével él egy nemzet, és erre a nyelvre vigyázni kell. Amellett, hogy egy nyelvnek szüksége van a folyamatos változásra, mert ha nincs benne a változás lehetősége, akkor a nyelv olyan törékeny lesz, mint egy üvegpohár, ha nem változik, akkor az azt jelenti hogy nem befogadó és ha nem befogadó, akkor megáll számára az idő, azaz meghal a nyelv. De a változások mellett ugyanúgy szükség van az állandóságra is, mert egy nyelv akkor lesz hosszú életű, ha az értékek vigyázása és a nyitottság az újra, egyensúlyban van benne.
A túlzott nyitottságon túl azonban ami egy nyelvnek mindenféleképpen ártalmas, az a leegyszerűsödése, és a magyar nyelvnek manapság ez az egyik legnagyobb veszélyforrása, mert az természetes hogy jönnek újabb és újabb szavak, kifejezések, azonban amikor a nyelvtan kezd leegyszerűsödni, az nagyon nagy baj. Vannak közismert problémák, mint  talán a legismertebb ilyen  a nák-nék hiba és emellett a magyar nyelv ugyanígy a lebutulása felé halad, amikor a tárgyesetet -t végződés nélkül használják, hibásan azt mondja: Összepakoltam a táskám ahelyett, hogy mondaná helyesen: Összepakoltam a táskámat. Nagyon sok nyelvben a tárgynak nincs is ragja, csak egyszerűen az alany és állítmány után áll, de a magyarban van. Még van. Többségünk ma már nem is tudja, hogyan lenne helyes, leugrok a közértbe, vagy leugrom a közértbe, vagy már sokan mondják hibásan a párosszerveket többes számban fájnak a kezeim”, vagy fáznak a füleim vagy mint a film címét Júlia szemei-nek fordították, Júlia szeme helyett.
A nagy baj az, hogy olyan sokfelől halljuk hibásan beszélve nyelvünket  már azok is hibákkal teli beszélik ezt a nagyon szép nyelvet  akiket sokan hallgatunk, ami miatt már szinte észre sem vesszük ahogyan belénk sulykolják ezzel a rossz nyelvhasználatot. Sajnos már nem alapfeltétele a közszereplésnek, hogy a nyelvünket helyesen, választékosan tudja beszélni az ember és emellett sokszor használunk feleslegesen, a magyar helyett idegen szavakat. Mert azt műveltebbnek hiszik, ráadásul nem tudnak hangsúlyozni sem, és nem értik a szórend finom árnyalatait sem.
Próbáljunk meg magyarul magyarul beszélni, ne mindenféle idegen szavakat magyar nyelvtani szabályokkal mondatokká formálni. Most már ne az legyen a műveltebbnek tűnő, aki sok-sok idegen kifejezést használ, hanem az aki magyar szavakkal tud választékosabban beszélni, aki egy-egy gondolatot magyar szavakat használva tud megfogalmazni.

Ui: Így visszaolvasva ezt a bejegyzést, a legidegenebb szavak amiket itt használtam, az a matematika és a logika szavak voltak...

2 megjegyzés:

  1. Van itt egy kis ellentmondás. Ha kétféle alak közül választhatok (tárgyragos és tárgyrag nélküli szerkezet), akkor az miért a „leegyszerűsödése“ a nyelvnek, ahhoz képes, amikor csak _egyet_?

    Szerintem pont hogy attól gazdagabb, minél többféleképpen lehet elmondani valamit. És sosem állítani tilalomfát egy-egy nyelvhasználat elé. Mert kik vagyunk mi, hogy megítéljük, hogy egy másik ember milyen gondolatokat szeretne tolmácsolni az anyanyelvén! Ha értelmes ember, nem lenne szabad megkérdőjelezni a helyes szóhasználatát. Nincs olyan, hogy egy nyelven valami „nem helyes”. Egy nyelvben csak „érthető” és „érthetetlen” kifejezések vannak. Amennyiben megértettük, hogy a másik mit akar mondani, onnantól kezdve az helyes lesz.

    Nem?

    VálaszTörlés