Quo vadis Homo Hungariqus 5. (Hamis utakon 1.)

Hamis úton járunk. Ahhoz hogy megértsük jelenünket, természetünket, egyszóval önmagunkat, ahhoz tudnunk kell múltunkat. Ha nem az igaz múltat ismeri az ember, akkor azzal saját magát is félreismeri.
Minden népnek megvan a maga történelme, nyelve, hite, temperamentuma, azaz jelleme, minden népnek van lelke. Persze erre a hitetlenek rögtön elkezdenek hümmögni, hogy micsoda hülyeség és valóban; még senki sem bizonyította materiális eszközökkel a léleknek a létezését. Mai világunkban mindent így bizonyítanak, ha az nem fér bele az épp aktuális hivatalos világkép elméletekbe.
Én azt gondolom, minden népnek van lelke, ami a nemzetben generációról generációra él tovább, ahogyan azt a nép a szokásaival, történelmével, hiedelemvilágával is teszi. Az elmúlt másfél-két évszázadban elleneink sokat dolgoztak azon, hogy a magyarságot megfosszák gyökereitől. El akarták venni tőlünk a történelmünket, műveltségünket, lekicsinylették nyelvünket és azt sugallták nekünk, hogy a magyar a magyart utálja a legjobban.
Származásunkról és nyelvünkről kitalálták hogy az finnugor eredetű, amiről ma már tudjuk, az egész egy hazugság, ez mindössze a Habsburgerek munkálkodása volt céljaiknak az elérése érdekében. Soha nem léteztek finn-ugorok és soha nem létezett ilyen nyelvcsalád sem.
Ehhez a célhoz tökéletesen illett az a szinte egész Nyugat-Európára kiterjedő cél is, hogy az európaiságot valamiféle felsőbbrendűségnek állították be Ázsiával és Észak-Afrikával szemben, mintha arrafelé mindigis műveletlen barbár népek éltek volna. Pedig ha végignézzük a térképet Japántól Indián át Arábiáig, mindenhol többezer éves kultúrákat találunk szemben (Nyugat)-Európával, ahol a történelem alig több mint egy-két ezer évre tekinthet csak vissza.

Valóban olyan magasabb rendű az európai kultúra? Azt gondolom hogy aki valóban bír többezer éves műveltséggel, az nem kérkedik ezzel. Aki valóban művelt, az nem tartja a másikat műveletlenebbnek, mert számára ez nem egy mérce kérdése.
A múltunkat átalakító propagandában először valami gyüttmenteknek állítottak be minket, akik bő ezer éve valahonnan Ázsiából idekeveredtek és itt maradtak, majd hogy ez a történelem- és műveltség nélküli múltkép már egyre nehezebben tartható, most az ázsiai eredet lekicsinylésével próbálnak minket bántani. De erre azt mondom, hadd tegyék. Nem kell velük foglalkozni, nem kell ezekre reagálni. Ez az ő világszemléletük, a mienk meg a miénk, és valójában egyik sem lesz képes soha meggyőzni a másikat. Elég ha mi tudjuk a történelmünket és a hamis utak hitét meghagyjuk másoknak, az idő úgyis nagyobb úr mindennél, az majd eldönti. Mi csak járjuk a mi utunkat; ha már tudjuk milyen utat jártunk be, akkor látjuk majd azt is, hogy mi  áll előttünk, és nekik meg hagyjuk hogy ők járják csak az útjukat a hamis felsőbbrendűségükben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése