A csodálatos magyar nyelv 6. (Szóalkotásaink)

Általában nem is tudjuk  mert magától működik  hogyan alkotjuk szavainkat. Egy-egy szótőből hogyan lesz egy másik szó, egy szó köré hogyan épülnek fogalom bokrok, viszont ha ezeket összeszedjük, akkor egy nagyon érdekes dolgot fedezünk fel, azt, hogy annak a szócsokornak mi is valójában a töve, a gyökere.
Sokféle képzővel alkothatunk új szavakat. Például az ály-ély, alom-elem, leg-lag képzőkkel, hogy csak pár példát említsek, de ha visszafelé bontjuk le a szavakat, akkor ugyanúgy érdekes és néha váratlan lehet ahogyan eljutunk a szó tövéig. A szavak tövétől elindulva egy példa egy ilyen fogalom bokorra, amiről már itt a blogban is írtam: Ügy.

Visszafelé lebontva a szavakat: Ami ÚSZik az az USZály, amire van ESély az megEShet, a KÉTely mindig legalább KÉTféle lehetőséget jelent, a VESZély valamit esetleg elVESZ, a gyerekeket az iskolában OSZTályokba OSZTják, és a SZEM a lélek tükre, azaz maga a SZEMély.
A SOKadalomban SOKan vannak, az IRodalmat ÍRják, BIRodalmat BÍRják, az ALKOTmányt ALKOTják, a TÁKOLmányt TÁKOLják, a VETeményt elVETik, az ESemény megESik.
A VÍVást VÍVják, a FUTást FUTják, a TOJás a TOJó tevékenység eredménye, a LAKás a LAKó helyünk.
Még érdekesebb talán a következő szavak sora: Ami KÜLSŐleg és BELSŐleg az számunkra egyértelmű, miből is következnek, de ha tovább soroljuk az ilyen szavakat, FŐleg, MELLESleg és VISZONYlag, vagy TÉNYleg és ESETleg...
Sokféle ilyen szóképzőt használunk, szinte mindig önmaguktól, különösebb gondolkodás azaz megerőltetés nélkül, végig sem gondolva, miért így alkotjuk a szavainkat, csak egyszerűen tudva azt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése